Pompeji [antikvár]

Időszámításunk első évszázadában, a Vezúv egyik félelmetes kitörésekor a földrengés elpusztította Pompeji itáliai városkát, mely a mai Nápoly közelében terült el. A katasztrófa a 79. év augusztusában zúdult a városra. Pompeji eltűnt a föld színéről: romjai fölött hosszú évszázadok alatt új talajrétegek képződtek. A XVIII. század folyamán azonban megkezdődtek az első ásatások. Eleinte csak szórványosan és találomra kutattak a hajdani város elsüllyedt maradványai után, de később tudományosan megszervezett, technikailag tökéletesebb módszerekkel fojtatták az ásatási munkálatokat. Sok minden került napvilágra, mégpedig - hogy úgy mondjuk - konzervált állapotban, mert a városra hullott forró hamueső vastag rétege légmentesen elzárta a betemetett épületeket, tárgyakat, embereket. A régészek előtt feltárultak a város tereinek, lakóházainak, középületeinek maradványai, lakóinak mindennapos használati tárgyai, szerszámai. Elolvasták a kőbe vésett feliratokat, feltárták a részben megsérült falfestményeket és szobrokat; sőt még egy-egy ott pusztult ember vagy állat testi körvonalait is sikerült rekonstruálniuk, mert ha maguk a testek rég porrá vállatak is, formáik világos lenyomatot hagytak a kővé szilárdult hamuban.