Szigetmagyarság - Londoni magyar sziget [antikvár]

Ungvári Tamás könyvtárából. A gerinc megtört.
Az utóbbi pár évben, valahányszor Dömösön a dolgozószobába beléptem, mindinkább úgy tűnt, hogy a könyvszekrények legalsó polcaira mintegy „ideiglenesen" begyömöszölt anyagok - a Szepsi Csombor Kör irattára - nagy széteső félben lévő papírdobozokban, a hozzátartozó levelezés rozsdamarta, és ezért alig kinyitható kapcsos füzetekben, csekkek, számlák halmai porlepte zacskókban, ha némán is, de egyre kihívóbban vonnak kérdőre: mikor szánom rá magam, hogy velük is foglalkozzam. Azzal mindig tisztában voltam, hogy a Szepsi Csombor Körre vonatkozó, nálunk lévő iratok Lóránt irattárának szerves részét képezik, hiszen a kör életének, tevékenységének meghatározó eleme volt több évtizeden keresztül. Az összegyűjtött kéziratainkkal együtt került ez a gyűjtemény is a dömösi házba, hazaköltözésünk első szakaszában, 2002 nyarán, hogy majd idővel, amikor szórakozásképpen a múltba fordulunk, átfésüljük és rendezzük, mielőtt letétbe helyeznénk valamelyik magyar könyvtárban. Sőt, a Szepsi-anyag egy része eleve a mi saját levelezésünk részét képezte, és ez, Lóránt kézirataival és életútjának dokumentumaival együtt, már a Petőfi Irodalmi Múzeumba került Nekünk is volt azonban pár doboznyi különálló Szepsi Csombor Kör-iratunk, és ehhez került mindaz, amit Siklós István halála után családja átadott nekünk. Mondhatnánk úgy is, hogy végül összekerült, együtt van, a Szepsi Csombor Kör teljes irattára. Rendezését is feladatomnak tekintettem. Lóránt kéziratainak rendezése közben sokszor kellett felütnöm, olvasgatnom könyveit, különösen a „nagy betakarítás" évei alatt összeállított tanulmánygyűjteményeit, hogy segítséget nyújtsanak egy-egy nagyobb lélegzetű írása fejlődéstörténetének kibogozásához.