A Sárga-tengertől a Gyöngy-folyóig [antikvár]

Vonaton, riksán, hajón... Csung Hua - a Közép Virága - így nevezik hazájukat a kínaiak. Tízezer kilométert utaztam, hogy eljussak erre a földre, s újabb tízezer kilométert tettem meg vonaton, riksán, hajón, hogy megismerjem e nagy nép hatalmas országát. Beutaztam gazdag tájait az északkeleti Sárga-tengertől a délvidéki, trópusi Gyöngy-folyóig, a Góbi-sivatag sárga porától fakó északi földtől, a buján virágzó, monszunjárta délig. Óriási folyókat, hegyláncokat szeltünk át, milliós nagyvárosokban, sárgaagyag-házas kis falukban jártunk. Beutaztam Kínát a Nagy Faltól Kelet Velencéjéig: Hangcsouig, a fantáziámban oly sokat látott Sanghajtól a banánligetekkel, pálmákkal övezett Kantonig. Kína - a Távol-Kelet virága. Megborzongatja a képzeletet ez a különös, messzi ország. Pagodák, lótuszok, dzsunkák földje ez - s hatszáz millió dolgos ember hazája. Nagy, erős nép birtokolja, milliárdnyi kéz formálja újjá. Az ősi kultúra földje, a titkok homályába burkolt egykori Kína ma a tűz, a lelkesedés, a mindent legyőző akarat országává válik. Ennek a megújulásnak a nagy pillanatait láttam Kínában, az újjászületést, a tavaszt egy hatezer éves nép életében. Ezekről a napokról, a távoli, elragadó ország képéről, vonzó életéről számolok most be az olvasónak.