Egyiptom [antikvár]

BEVEZETŐ Egyiptom hosszú és különleges története minden jel szerint rabul ejti a modem világot. Az ősi Egyiptom virágkorának kezdete i. e. 3200, és a kereszténység megjelenéséig tart; a világ egyik legnagyobb civilizációja volt. A nyugati világ azóta nem tud betelni csodáival, hogy Napóleon a XIX. század elején megbízta hadseregének tisztjeit, járják be az országot, és rajzolják le a félig eltemetett szobrokat és oszlopokat. Amikor Howard Carter 1922-ben meglátta a poros homályban Tutanhamon sír-kamráját, és - az ő szavaival élve - „csodálatos dolgok" tárultak a szeme elé, bizonyítást nyert a fáraók mérhetetlen gazdagsága. Amikor az ásatást finanszírozó Lord Camarvon néhány hónap múlva váratlanul meghalt, az emberek arról kezdtek suttogni, hogy a fáraó múmiájának átka áll a tragédia hátterében. Hollywood persze nem késlekedett a publikum szenzációéhségének kielégítésével. Manapság a könyvesboltok polcait és a televíziók dokumentumcsatomáit megtöltik a piramisok keletkezését és céljait taglaló, tudományos és kevésbé tudományos, néha már-már fantasztikus elméletek. Az Egyiptom iránti érdeklődést és kíváncsiságot, úgy látszik, nem lehet kielégíteni. Lenyűgöző helyszínek Ezzel a példátlan érdeklődéssel magyarázható, hogy az emberek hallatlan izgalommal és jobbára kész elképzelésekkel készülnek az egyiptomi utazásra. Amikor aztán szembesülnek a régészeti helyszínek valóságával, mégis felkészületlenül éri őket azok szépsége és lenyűgöző nagysága. Eláll a lélegzetük a kolosszális szobrok, a sírok falait borító festmények kecses bája, a piramisok és templomegyüttesek méretei láttán. Azok a régészek, akik terveik szerint egy-egy szezonra érkeznek, általában évekig maradnak: a romok és a remekművek több kérdést szegeznek nekik, mint amennyit meg tudnak válaszolni.