Thaiföld [antikvár]

Hegyi falu valahol Thaiföld északkeleti részén. Elfeledett szigetként fekszik a láthatárba vesző rizsföldek óceánjában. Szerzetes szaporázza léptét a poros, falusi utcán. Öregasszony térdepel cölöpökön álló háza előtt, alamizsnát nyújt a szerzetes felé. Kis nejlonzacskóban rizst, hozzá két főtt tojást. A szerzetes megáll, az asszony felé nyújtja alamizsnagyűjtő edényét. Egyetlen szóval sem mond köszönetet az adományért. Mert hiszen az adakozó dolga a köszönetmondás: a lehetőségért, hogy jót cselekedhetett. Az öregasszony utána feltápászkodik, és felmegy a ház falépcsőjén. Odafent visszafordul. Szeme a távolba vész, ahol betonút kanyarog a rizsföldek között. Koratba visz az út, a tartomány székhelyére, onnan pedig Bangkokba, a messzi nagyvárosba. Ott dolgozik az asszony fia, taxisofőr. Talán épp elakadt a főváros reggeli csúcsforgalmában, jázminvirágból és rózsalevelekből font füzért vesz egy mozgóárustól, hogy illatos talizmánként a visszapillantó tükörre akassza.