Adriai nyár [antikvár]

Az ​a legenda járja, és miért ne hinnénk, hogy Odüsszeusz is itt bolyongott, innen nem tudott hazatérni, a dalmát szigetvilágból. Itt voltak Fönícia titkos bíborcsiga gyarmatai. Diocletianus császár öregségére szülőföldjén épített palotát, melyben ma háromezer spliti polgár lakik. Itt élt és dúlt az uszók kalóz-nép. A reneszánsz szinte egyszerre virágzott fel Firenzében és a dalmát városokban. A jugoszláv Adria partvidéke azután szinte elfeledte a a gazdag, fényes éveket. Dalmát városkák omladozó reneszánsz palotái jelzik, hogy amióta a tengeri útjukról utoljára tértek vissza a vitorlás flották, ez a vidék távol került a világgazdaság éltető artériáitól. Most azonban, hogy az idegenforgalomnak nevezett újkori népvándorlás a Nap felé tart, dél, mindig dél felé, ismét fordul Isztria, Dalmácia, a montenegrói part és a szigetvilág sorsa. Az adriai nyár forró, felhőtlen, gyanta-, levendula- és tenger-illatú. Mohón merül el benne az utazó, ismerkedik a táj múltjával, vendégszerető, mediterrán vérmérsékletű népével, s a turistát megrészegítő minden kincsével. S nemcsak a vidék és a mediterrán nyár újdonság számára, hanem az utazás, a nyaralás módja is, az autós kempingezés.