Málta [antikvár]

Málta kis szigete a Földközi-tenger közepén fekszik. Bár területe mindössze 316 km2, a legnagyobb ősi kultúrák mégis mind rajta hagyták a nyomukat ezen a földön, lakói pedig szemtanúi lehettek az európai történelem kulcsfontosságú pillanatainak. Mivel a sziget már Kr. e. 5300 körül lakott volt, és hosszú történelme során mindig vágytak rá a nagyhatalmak, Málta csodálatos természetes kikötői egyeseknek biztonságot nyújtottak, míg másoknak bukásukat okozták. A máltai szigetvilág hat szigetből áll, de ezek közül csak három lakott. Közülük a legnagyobbon, Máltán, 350 ezren laknak, míg Gozo negyedakkora területű szigetén (melyet a helyiek Ghawdex-nek hívnak) ennek egyötöde él. Comino szigetén csak kevés ház található, itt nincsenek motorizált járművek, a Szent Pál-öböl két szigete pedig csak nappal fogad látogatókat. A legkisebb szigeten, Filflán csak madarak és gyíkok tanyáznak - ez a természetvédelmi terület nem látogatható. Málta földrajza Málta Európa legdélebben fekvő országa, megközelítőleg félúton található a Földközi-tenger nyugati és keleti vége között, és s nagyjából egyenlő távolságra van Szicíliától és Észak-Afrikától. Valójában Szicíliához kapcsolódott egészen az utolsó jégkorszak végéig. Ekkor a tenger szintje megemelkedett és leválasztotta a szigeteket. A szigetek lyukacsos szerkezetű homokkőből és mészkőből állnak, melyet a szél és a víz ereje formált évezredek alatt. Száz és száz keskeny üreg keletkezett így a partvidéken, melyet égbe szökő sziklák és néhány homokos öböl tesz még színesebbé. Valaha ősi folyók szelték át a máltai táját, biztosítva az életfeltéte- Halászhajók Marsaxlokkban