Szicília [antikvár]

_BEVEZETŐ_ Amikor a szicíliaiak átkelnek a szülőföldjüket az Appenni-ni-félszigettől elválasztó, 3 km széles Messinai-szoro-son, hajlamosak azt mondani, hogy „Megyek Olaszországba." Az „anyaországban" élők ugyanezen okból gyakran tekintik - legalábbis valamilyen szinten - idegennek a szigeten élőket, s kevés szicíliai tiltakozna a megkülönböztetés ellen. Az ide látogatók hamar rádöbbennek, hogy Szicflia nemcsak Olaszország többi részétől különbözik, de egész Európában egyedülálló. Ennek megértéséhez elég a miíltba tekintenünk: a történelem viharai sajátos hatást gyakoroltak a szigetre, melyek nyomaival mindenütt találkozhatunk. A Földközi-tenger térségét az elmúlt 3000 év során uralma alatt tartó hatalmak kivétel nélkül mind szemet vetettek a szigetre, hosszabb-rövidebb jelenlétükről pedig számtalan lenyűgöző emlék tanúskodik. Az egymás mellett sorakozó ókori romok, mozaikokkal zsúfolt templomok és gazdagon díszített árkádok mindenképpen egyedi, színpadias külsőt kölcsönöznek a szigetnek. Palermóban például a spanyolok fényűző székesegyháza alig pár lépésre magasodik az egykori szaracén és normann megszállók felvilágosult uralkodóinak mozaikokkal borított palotáitól, Catania barokk templomai és udvarházai az egykori római szentélyek oszlopai köré épültek, Erice középkori városa pedig a szigeten az elsők között megtelepedő elümerek templomát veszi körül. A mai napig sokan beszélik a hosszú görög, latin, aragóniai, arab és normann-francia korszakok során kialakult, változatos hangzókészlettel és szókinccsel bíró szicíliai nyelvet, mely az ország többi részén élők számára éppoly idegen, mint az olaszul nem tudó külföldieknek. A szicíliai ételek is sokban eltér- Kilátás az Etnára a taorminai görög színházból