Szicília [antikvár]

Korunkban minden Szicíliába utazó számára megkerülhetetlen kérdés, hogy van-e ok félni a maffiától. Sajnálatos tény, hogy szinte mindenkinek ez jut elsőnek eszébe a Földközi-tenger legnagyobb szigetéről. A második helyre az a kérdés kerül, hogy itt, Európa végén vajon nem a harmadik világgal találkozunk-e, ahol a "tiszteletreméltó emberek társaságának" mindenható keresztapái mellett még a tűzokádó vulkán, az Etna is csak félelmet és rémületet kelt. Mindez nem igaz, legalábbis így nem igaz. A természet ama csodálatos színjátékától, amikor kitör az Etna, senkinek sem kell féltenie az életét és a maffiától még egyetlen turistának sem görbült meg a haja szála sem. Éppen ellenkezőleg: a maffia is részesedik az idegenforgalomból befolyó pénzekből. De mivel a médiák köztudottan a szenzációhajhászásból élnek, alig telik el nap anélkül, hogy az olasz tévé ne kürtölne világgá valami negatívat Szicília szigetéről. Minden rossz hírben van valami jó. Nagyrészt ennek köszönhetően a szigetet eddig elkerülte a tömeges turizmus, amely a Földközi-tenger partvidékének oly sok szakaszát változtatta már betonrengeteggé. Szicília azonban megőrizte szépségét azok számára, akik Goethe útitársául szegődve azt az országot kívánják megismerni, ahol a citromfák virágoznak - és talán megtalálják a vágyaikban oly régóta keresett Árkádiát. Mert hogyan is vonhatnánk ki magunkat a behavazott Etna oldalában virágzó mandulafák, a kopár sziklás partok és a homokos strandok, az előkelő villák és az ősi templomok hatása alól! Szicília mindenkit levesz a lábáról.