Lármás vizek [antikvár]

Százharminc évvel ezelőtt született az első igazi vadászírónk: Bársony István. Természetközeli boldog gyermekkorából táplálkozik későbbi írói világa, az utókor számára ezek a novellák jelentik az igazi értéket. A hazai tájak századvégi vadon természetéről, amely paradicsomai gazdagságúnak tűnik a mai ember szemében, ő fest elragadó képet tollának páratlan színvilágával. Igaz, hogy ő is, társai is akkor még kócsagot, túzokot vadásztak - nem védte akkor még semmiféle törvény a puskásoktól a ma már féltve őrzött állatokat; de azt is kiérezzük írásaiból, hogy milyen könnyű szívvel ereszti le fegyverét, hagyja futni zsákmányát. Boldogabb, ha vadásztarisznyájába egy-egy jó történetet gyűjthet. Szepesi Attila a költő és természetbarát érzékenységével "nagyította" ki a remek állatportrékat a terjengősebb novellákból, elhagyván mellőlük a nehézkesebb, avultabb részleteket. Felfedezteti velünk Bársony Istvánt; szándékában Jurida Károly színes és fekete-fehér grafikái segítik.