A feltámadott nyomaiban [antikvár]

Kelj föl dicsőségem! a) Kelj föl, siess! Csak 37 óráig van Jézus a sírban; a három nap és három éj ugyancsak összeszorult. Jézus földi élete s a végtelen örökkévalóság közt ez a sötét mesgye vonul; azt is hogy keskenyítette. Siet; korán reggel támad föl. Ő a mi hajnalunk, az örök élet hajnala. Ő a mi ünnepünk; ezt a föltámadást hirdeti minden vasárnapunk! Siess jó nap, ragyogj ránk; hasadj ránk fölséges vasárnap; akár a bűn éje, akár a vigasztalanság éje kurta legyen. Az lesz, ha vasárnapi lelkek leszünk. b) Jézus lelkével a lelkek vonulnak a sírhoz, kiket a pokol előtornácából kiszabadított, mint hajnali fényes felhő... költöző lelkek csoportja ezüst szárnyakon. Mily néma zene! Elvonul a föld fölött az örök élet. Jézus örül; a felszabadulás énekét zengik körülötte a lelkek; "cantemus Domino, gloriose enim magnificatus est!"