A mi istenünk [antikvár]

A divatos faji gondolat egyik szellemi atyja és prófétája, H. St. Chamberlain életének utolsó munkáját „Mensch und Gott" címmel írta meg. Még a mai korszellem hullámzásának egyik megindítója és apostola sem tudta kikerülni Isten problémáját és élete alkonyán szólnia kellett róla is. Igaz, nem azt kutatja, hogy igazságon alapul-e az Istenbe vetett hit, mert az objektív értékű vallás nála is feloldódik, mint annyi más mai gondolkodónál a szubjektív vallásosságban, de mégis elismeri a vallásos érzés fontosságát. Az emberi szellem minden értékét magában foglaló eszmének vallja és legnagyobb jelentőségét abban látja, hogy nyugalmat és békét ad. Isten elől tehát nem térhet ki senki, de amint Chamberlain munkájának címe is mutatja, a mai ember saját lelkén át látja az Istent és így keresi a vele való találkozást. Régi korok gondolkodói, teológusok vagy bölcselők, ha a vallásról írtak, az első helyre az Istent tették és belőle kiindulva kerestek magyarázatot az ember problémáira. A mai nemzedék szemlélete egészen más! Az emberből kiindulva és az emberen át keresi az Istent. Minden kor gyermeke számára a legidőszerűbb kérdés a generációs probléma marad: mint találja meg helyét a világban és a társadalomban, de a nemzedékek problémájában benn van az Istenhez igazodás kérdése is. Ez biztosítja Isten problémájának örök időszerűségét és kimondhatatlan jelentőségét.