A Túlvilág Tornácaiban [antikvár]

Részlet a kötetből: A lélek ősze. Van a lélek életében örök tavasz, ebben állnak a megdicsőült lelkek; van örök tél, a «secunda mors», melyben «a halál él»... örök kínja önmagának; de a túlvilágban van ősz is, a szegénység, a szenvedés, a szomorúság, a melancholia, a levélhullás, a csupaszság szaka s ez az ősz ott túl a tisztító tűz élete. a) A halottak napját őszkor, novemberben üljük. Őszi a hangulatunk. Azért is, mert egy elmúlt, elsárgult, elhervadt életre emlékeztet a természet; de azért is, mert a hit rámutat arra a földöntúli állapotra, mely a lélek ősze! A tisztító tűzben szenvedő lelkek az örök élet őszében állnak; gyümölcsöt már nem hoznak; virágjaikra, lelkük indulataira nem száll le az érdem himpora, nincs termékenyítés; a lélek, mely a földön ezer pórussal szívta a kegyelmet, csupaszul áll; szomorú, terméketlen földön, melyen nem lejtenek patakok, nem szivárognak források; napfénye fátyolos; az öröm, a lelkesülés homályos körvonalakban, elmosódva, mint a távoli élet int feléje.