Az Istenkeresés útjain [antikvár]

ELOSZO Az istenkeresés útjain c. könyvem első kiadása 2005-ben jelent meg 1.000 példányban, és néhány hónap alatt elfogyott. Azóta számos megkeresés érkezett, én azonban -részben elfoglaltságaim, részben talán kényszerszeretetem miatt is — mindezideig nem szántam rá magam, hogy egy új kiadást kezdeményezzek. Most azonban, 70. születésnapom előtt, barátaim ösztönzésére az Érsekség és új intézményünk a Szaléziánum segítségével, mégiscsak nyomda alá rendeztük az új kiadást. Mivel az elmúlt 8 évben is változott a világ, és magam is megfogalmaztam néhány új, és általam fontosnak tartott írást, a második kiadás az elsőnek módosított változata. „A karizma jelentése és jelentősége" c. tanulmányt és néhány kisebb írást kihagytam, betoldottam viszont „Az ultraliberális gondolkodás veszélyei" c. gondolataimat, a „Humor és optimizmus a Bibliában" c. előadásomat, és némi változtatást hajtottam végre „A teljesség felé" címen megjelent gondolatokban is. Amit az első kiadás előszavában írtam az most is érvényes. Nem személyes ambíció ösztönzött az új kötet megjelentetésére, hanem az a remény, hogy írásaim hasznosak és elolvasásra érdemesek. Én magam különösen jelentősnek tartom „A teljesség felé", „Az ultraliberális gondolkodás veszélyei", valamint a „Kell ott fenn egy ország" c. gondolatokat. Ezek nem tanulmányok, hanem igazi gondolatok. Egy olyan embertől valók, aki végigszenvedte az ateista diktatúra éveit, és jelenleg is szenvedi a „liberális diktatúra" ártalmait. Nemrégiben Párizsban jártam, és egy — Magyarországi Szent Erzsébet oltalma alatt álló — francia plébánián miséztem és prédikáltam. A szentmise után sokan megkerestek, és szóba hozták a prédikációt is. Köztük volt egy Párizsban élő, de olasz anyanyelvű újságíró is, aki meg volt elégedve szerény beszédemmel, mert „egyszerű, aktuális és érdekes volt". Remélem, nem tévedett, és hogy szavai „Az istenkeresés útjain" című kiadványra is érvényesek. Nemrég került a kezembe egy kis feljegyzés, amely az első kötetre vonatkozik, és egy rádiós szerkesztőtől való: „Ebből a könyvből felolvashatjuk, amit belőle jónak és hasznosnak tartunk." Rádiós felolvasásra nyilván nem való az egész könyv, én azonban bízom abban, hogy elolvasásra méltó az egész. Ebben a reményben nyújtom át ezt a kötetet paptestvéreimnek, Krisztus-hívő testvéreimnek és minden embertársamnak, aki nyitott arra, hogy egy öregedő, a halál közelségét is megtapasztalt, ugyanakkor az életet ajándéknak tekintő püspök gondolatait megismerje és maga is továbbgondolja. Veszprém, 2013. adventjén +Márfi Gyula veszprémi érsek