Az ötvös tüze [antikvár]

"Minden őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett" (Jn 1:3). Ő, azaz Jézus teremtett "mindent", és a Biblia tanúsága szerint mégis "könnyekre fakadt" (Jn 11:35). A Teremtő sírt? Ez azonban még nem minden: Jézus "utált és emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője" (Ézs 53:3)! Lehet a Teremtő fájdalmak férfija, utált és elhagyott? Egyszer így kiáltott fel: "Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engemet?" (Mt 27:46). Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Jézus, a Teremtőnk egyben a Megváltónkká is lett, Ő volt a Megfeszített Isten - a Teremtő, aki magára öltötte az emberi természetet, emberként szenvedett, a nélkülözés és a fáradalmak életét élte, míg egy római keresztfán függve be nem végezte földi szolgálatát. Teremtőnk tehát, akiben "élünk, mozgunk és vagyunk" (ApCsel 17:28), olyan mélységekben élte át az emberi lét szenvedését, mint senki más. Mi csupán a saját fájdalmainkat, tulajdon bánatunkat tapasztalhatjuk meg; a kereszten ellenben "betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá" (Ézs 53:4). Senkinek a fájdalma, betegsége nem marad ki ebből a körből. Ez a világmindenség történetében a legnagyobb csodálatra méltó tett.