Egy lelked!... [antikvár]

Ezeknek a beszélgetéseknek, amelyek itt következnek, legtalálóbban Pázmány Péter klasszikus mondását lehetne homlokára tűzni: Ne állítsa senki, jelen kis holmikat magam tudományának lenni. Jól tudom ugyanis, hogy jobb a lépesméz a pókhállónál, ámbátor a pók azt maga beleiből adja, a mézet pedig virágról virágra szálldosva szedi öszve a dongó". Az élet megszentelése isteni művészet és nagy kegyelem. Ha valamire, erre igazán rá lehet mondani, hogy hiábavaló az ember minden iparkodása, ha nem párosul vele az Isten áldása. Aki tehát azt akarja, hogy ez a munkája kegyelmekben gazdag legyen, számára a legelső teendő: alázatos, gyermeki lélekkel Ég felé sóhajtani és kérni az édes Szentlelket. Hogy siessen gyarló értelmünk segítségére és rosszrahajló természetünk erősítésére. Hogy tegye értelmünket fogékonnyá? szívünket könnyen hajlíthatóvá; akaratunkat edzze erőssé!Nagy munkához lát, aki az élet megszenteléséhez fog hozzá. Szembenézni igazságokkal, amelyeket csaknem mindannyian tudunk már, de amerről a hétköznapok lármás tülekedésében, a kenyérharc szülte ezernyi gond közepette szinte teljesen elfeledkeztünk.