Egyházi beszédek az év minden vasár- és ünnepeire I. [antikvár]

BEKÖSZÖNTŐ. Midőn a nagyérdemű magyar kath. papság elé lépek egyházi beszédeimmel, tartozom nekik a pártfogásért tisztelettel és hálával ; tartozom magamnak némi indokolással. Nem haszontalan dicsvágy kergetett a nyilvánosság terére, ez nem lehet papi jellemvonás; ott maradhatott volna Íróasztalom egyik fiókjában ; mivel magamnak jó volt, nem képzeltem, hogy másnak is jó lesz. De ha jó embereim ugy kivánják és nem féltenek a bukástól, Isten szent nevében megteszem kívánságukat, mely annyi biztató sürgetés után most már nálam parancsszámba megy. Vedd, olvasd és biráld meg ; ha találsz benne valami jót, használhatót, azt velem együtt köszönd meg a jó Istennek, a gyarlóságokat elfogadom saját hibámnak. Beszédeim összeállításában, a gondolatok megválasztásában, ezek alaki kivitelében, a nyelvezet népies használatában iparkodtam uj csapást vágni, de nem azért, mintha elődeim utja kitűnő nem volna, sőt azt mondom, hogy ezeknek modora jobban megfelel az egyházszónoklat elméleti követeléseinek : de ha a tanuló egyház, a hivek a legtöbbet érő egyszerű hit utján nem mindnyájan találhatók, a gyakorlati szempont tanácsolja, hogy a pásztor utána menjen a nyájnak, keresse ott és ugy, hol és hogyan esze á hitnek, szive az erkölcsnek megnyerhető. Talán ide czéloz jelenlegi nagy pápánk, midőn aquinói sz. Tamás rendszerét föléleszti, egyik-másik beszédemben magam is megnéztem ezen