Elmélkedések az evangéliumról 1. [antikvár]

BevezetésProhászka az elmélkedés embere volt. Amit Rómában, mint a Germanicum növendéke megtanult, az második természetévé vált: rendszeres, legalább félórás -idővel két-három óra is lett belőle - elmélkedéssel kezdi a napot.Tizenkét évi esztergomi spirituálissága alatt fáradhatatlan volt az elmélkedés tanításában. Nap-nap mellett adta a puncta-t, melyeknek híre már akkor messze elhatott a fiatal papok körében. Főleg ennek az elmélke-dés-mesteri tevékenységnek irodalmi leszürődése az Elmélkedések az evangéliumról, ma egyike a leghasz-náltabb magyar könyveknek.Mi ad az Elmélkedéseknek ilyen kiváló értéket és biztosít nekik annyira különleges helyet a lelki irodalomban?Aki elmélyed az Elmélkedésekben, lassan arra a mélységes meggyőződésre jut, hogy Krisztus tökéletes követése végett nem kell kibujdosnia ebből a világból, s nem kell otthagynia életpályáját, főként pedig nem kell megtagadnia a természetnek és kultúrának értékeléseit. Prohászka miként egész életében és élete egész művében, úgy itt sem töri össze a természetnek, az életnek, a művészetnek nemesebb értékeit, hanem a teljesen megszentült lélek szuverén biztonságával mindezeket az értékeket megkereszteli Ismeri az emberi szívnek és életnek minden gyengéit, a szenvedélyek valamennyi útvesztőit, a vágyak összes szirtjeit, a modern életnek minden lapos-5