Evangéliumi Harmónia I-III. [antikvár]

ELŐSZÓ Kálvin 1555. augusztus elején ajánlotta a frankfurti városi tanácsnak az evangéliumokhoz írt kommentárjait. Dedikációjában jó okkal beszél több kommentárról, mert bár a latin és francia nyelvű kötetben első helyen áll a három evangélista, Máté, Márk és Lukács kompendiumához írt egységes kommentárja, ehhez a János evangéliumához írt, két évvel korábban, 1553-ban megjelent kommentárját is hozzácsatolta. Kálvin már e korábbi munkája előszavában is világosan jelezte célkitűzését: „az a feladatunk, hogy úgy kapcsoljuk össze egymással négyüket, hogy mindegyiktől egyidejűleg, mintegy egyetlen szájból legyünk hajlandók tanulni.^ Hogy sorrendileg negyedik helyre sorolták Jánost, ezt a megírás időpontjának szempontja indokolta. De olvasáskor az ellerikező sorrend lerme hasznosabb, hogy jóllehet Máténál és a többieknél azt olvassuk, hogy Krisztust az Atya adta nekünk, azt először Jánostól tanuljuk meg, hogy milyen célból jelent meg."^ Erre a különbségre kitér itt is, és röviden meg is indokolja, hogy miért nem szerkesztette bele János evangéliumát az általa kompendiumnak nevezett anyagba, és kommentálta mintegy külön. Erre nem csupán a negyedik evangélium eltérő szerkezete és sajátosságai késztették, hanem az is, hogy míg János „Krisztus erejének és az ebből reánk származó haszonnak a magyarázásával foglalkozik", addig a többiek leginkább azt hangsúlyozzák, hogy Krisztus Istennek ama Fia, akiben „beteljesedett mindaz, amit Isten kezdetektől fogva ígért". Ugyanakkor a frankfurti elöljáróságnak címzett ajánlásában négyes fogatnak nevezi a négy evangéliumot, Krisztus harci szekerének, melyre felállva egész népe láthatja Üdvözítőjét. Jóllehet a szinoptikus (együtt látó) kifejezést csak a 18. század végétől alkalmazták az első három evangéliumra, némiképpen Kálvin hasonlata is erre utal, ámbár belefoglalja János evangéliumát is. És idézi ehhez Augustinus hasonlatát is: a négy evangélium négy harci kürt, mely a világ négy égtájáról gyűjti egybe Krisztus népét. Az 1555-ben megjelent latin és francia kiadás címe tehát: A három evangélista, Máté, Márk és Lukács írásából szerkesztett egybehangzó harmónia, valamint János evangéliuma, mely kevésbé azonos a többivel - Kálvin János magyarázataival. A kommentár latin szövege, jelentéktelen változtatásokkal, még kétszer jelent meg Kálvin életében (1560,1563), a francia pedig háromszor (1558,1559,1563). ¦ Ut nos patiamur quasi uno omnium ore simul doceri. CO 47, VIII. ^Kálvin János: János evangéliuma magyarázata, Kálvin Kiadó, Budapest, 2011,17-18.