Jer, örvendjünk keresztyének! [antikvár]

Naponként Az élet rejtett műhelyéből felénk csendül ez a csodálatos szó: naponként! Arra emlékeztet ez a szó, hogy az életnek vannak megismétlődő jelenségei. Van mindennap megújuló öröme, gondja, kötelessége és küzdelme. Van mindennap megismétlődő szükséglete, erőtlensége és segítsége. Ez a naponkénti megismétlődés megtanít arra, hogy életünk állandó szükségleteivel törődjünk s azokat helyesen elégítsük ki. De figyelmeztet arra is, hogy naponként bölcsen éljünk, mert napjaink elfogynak s mindennap közelebb jutunk a sírhoz. Az ember naponkénti életszükségletéről azt mondja Luther Márton a Nagy Kátéban: "A keresztyénségben minden arra rendeltetett, hogy az ige és a szentség által naponként elnyerhessük bűneink ingyenes bocsánatát, megnyugtassuk lelkiismeretünket és nyerhessünk új erőt, amíg csak élünk". Isten igéje tehát naponként önvizsgálat, bűn-megismerés, bűnbánat és boldog megérkezés Isten bűnbocsátó kegyelméhez. Naponként érezzük erőtlenségünket, naponként kiáltunk segítség után, naponként vétkezünk és naponként kinyújtjuk könyörgő kezünket Isten atyai keze után. Jaj annak, ki ezt nem cselekszi meg naponként. Boldog ember, ki mindennapi segítségül Isten igéjét Luther kezéből veszi ki naponként 1938. Reformáció hava D. Kapi Béla püspök