"Kiment a magvető..." [antikvár]

Előszó A XX. század neves hittudósa, Kari Rahner fogalmazott így: „Ha a huszonegyedik század kereszténye nem lesz misztikus, nem is lesz keresztény." Mit akart mondani? A „misztika" szón ő egyszerűen „tapasztalatot" értett. Korunk rengeteg ajánlattal él. Az ember elkötelezheti magát a tudománynak, a technikának, foglalkozhat művészetekkel, szembesülhet különböző filozófiákkal és világnézetekkel, a vallási paletta is hallatlanul színes. Amikor ezeket a sorokat írom, hazánkban körülbelül kétszáz vallás kapott hivatalos jóváhagyást, bejegyzést. A bőség zavarával találjuk szembe magunkat. Rahner éppen azt fogalmazza meg, hogy ha a kereszténység a hívő számára nem válik élő tapasztalattá, ha tetszik, élménnyé, nem igazán tud megmaradni kereszténynek. Elsodorja magával ez a bőség, amiben - valljuk meg őszintén - alig találkozik olyan hatalmas erkölcsi követelményekkel, mint amelyeket keresztény hite nap mint nap elvár tőle. Nem keresztényként kényelmesebben lehet élni. Akkor miért legyen keresztény? Nyilván akkor tud erre a kérdésre pozitívan válaszolni - „Keresztény vagyok, az akarok lenni és az akarok maradni!" - ha Jézus Krisztus magával ragadja, ha a hit olyan élménnyé válik számára, amely válaszol élete döntő kérdéseire, ha megtapasztalhatja, hogy Jézus az Út, aki elvezet Istenhez, Ő az Igazság, aki szabaddá tesz minket, és Ő az Élet, aki örömre gyújtja szívünket. De hol van lehetőség ilyen találkozásra? Az igazi találkozás nem