Megújulás [antikvár]

Ma szót sem ejtenek az agapéról, csak nagyon csöndesen azt állítom, hogy ahogyan szeretet nélkül nem lehet élni, épp úgy nem élet az, ha valaki nem meri kiadni, kiárasztani magából a sok felgyülemlett és el nem szeretett szeretet. Mert állítom, hogy így van. Olykor majd szét feszít, hogy szeress, szerethess valakit, csak nem mered, mert annyiszor visszaéltek vele, kicsúfoltak, kihasználtak, mert visszautasítottak, s te kimondtad: nem érdemes! Nem cáfollak meg, lehet, hogy nem érdemes, vagy csak nagyon ritkán... érdemes. Nos: azért a nagyon ritka lehetőségért kérlek, kezdjük el Vele - mégis, és újra! Hogy miért? Mert Jézus kéri! halála előtt fél órával is ezt kérte. S hogy egy-egy ritka mégis-pillanatban embernek érezhessük magunkat. S azért, mert csak annyit élünk, amennyit szeretünk. A többi valami más. Tulajdonképpen nem is tudom, mi. S mert csak annyi jut ám belőlünk a halál szűrőjén örök életre, amennyi bennünk a szeretet.