Nagybőjti sz. beszédek [antikvár]

Részlet a könyvből:A legszentebb érzelem tölti el szivemet e perczben! S ez nem csoda, mert az esemény, amelynek a nagyböjti időszakban csaknem XIX. százados emlékét ünnepeljük, oly nagyszerű, oly rettenetes, oly szent, hogy reá gondolva, ájtatos félelemmel borul le a lélek imádni az isteni hőst, ki érettünk, nyomorult bűnösökért ugy áldozá fel önmagát!... Igen, K. K. ! szent és nagyszerűen rettenetes ez esemény, mert ebben nemcsak az ember, hanem a mennyország angyalai, a pokol ördögei, igen. igen! az ég és a föld, az egész természet, sőt maga a mindenható Úristen is részt vesz: mert itt élet és halál, még pedig örök élet és örök halál vívják az óriási küzdelmet, amelyet szemlélve, az ész bámulva megáll: a sziv félelem és rettegés között kínosan vérezik.De hogyis ne ! ? Hisz maguk az ég angyalai eliszonyodnak; maguk a pokol ördögei elrémülnek azon, a mi a bűn miatt történik ... A nap, a hold, a csillagok elhomályosodnak ; a föld megnyílik; a kősziklák megrepedeznek; hát - csak az ember maradna érzéketlen saját maga iszonyú bűne szörnyű következményének láttára!?...