Református presbiteri füzetek (1-24) 1 [antikvár]

Részlet: "Kedves Presbiter társaink! Nagy örömmel köszöntjük azt a kiadványsorozatot, amely ezzel a füzettel indul el és figyelmetekbe, szeretetekbe ajánljuk azt. Ezzel a sorozattal újabb megvalósulási állomását látjuk Szövetségünk azon kezdeményezésének, amelyet a Magyarországi Református Egyház Zsinata határozottá emelt 1995. szeptemberi ülésén: a presbiterek képzésének szükségességét. Bizonyára egyikőtök sem engedné meg, hogy kertjében, házában, lakásában olyan ember végezzen munkát, aki ahhoz nem ért. Mi, presbiterek, többségünkben pedig ilyen képzetlen munkások vagyunk, akiknek Isten egyházán, az ő gyermekeinek lelkén kellene munkát végeznünk. Nem ismerjük sem Istenünk akaratát jól, aki pedig munkatársainak hívott el minket, amikor a presbiteri szolgálatra elhívott, sem (ismerjük) testvéreinket, akiknek javára kellene munkánkat végezni, és nem ismerjük azokat a szabályokat sem, amelyek az egyház anyagi, műszaki ügyeinek intézéséhez szükségesek. Lehet, hogy ezért is nem dolgozunk? Magunk is felismertük alkalmatlanságunkat? Ez helyes, de itt nem szabad megállni, mert Isten munkába küld minket. Hisszük, hogy akik ezeket a füzeteket kezükbe veszik, azok ezt is felismerték és ezért képezni akarják magukat, hogy alkalmas munkásai lehessenek Isten ügyének."