Tanuljatok tőlem [antikvár]

Részlet: Első előgyakorlat: "Boldogok a lelki szegények, ...a szelídek, ...akik sírnak, ...akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, ...az irgalmasok, ...a tiszta szívűek, ...a békességesek, ...akik üldözést szenvednek az igazságért... Úgy világosodik a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőitsék Atyátokat, ki mennyekben vagyon. Nem jöttem (a törvényt) felbontani, hanem beteljesíteni" Második előgyakorlat: A helyszín és jelenet elgondolása. "A XIII. századig visszanyúló latin hagyomány a két csúcsú Karn (Kurun) Hattinban látja a hegyet." Papini így ír erről a hegyről, amelyről az evangélium megemlékezik: "Az a hegy, amelyen Jézus ült a beszéd napján, nem volt oly magas, mint az, ahonnan a sátán megmutatta neki a föld országait. Odalenn nem látszott egyéb, csak a barátságos napfényben andalgó mező, és egyfelől a Genezáreti-tó ovális ezüstje, másfelől a Karmel hosszú gerince... De erről az alacsony "hegyről", amelyet a krónikások túlzása nevezett el "hegynek", amely talán csak afféle dombocska volt... és meg sem érdemelte a "hegy" nevet, mutatta meg Jézus azt az országot, amelynek nincs vége s határa. Itt írta be a szívek húsába, nem mint hajdan Jahvé kőtáblákra, az új ember énekét, a felmagasztosulás himnuszát.