Van Isten [antikvár]

Dogmatika csoportomnak. „Isten, ki fent uralkodol" Somogy megye ősi központjában, Segesden születtem. A Kovács-család régi portája Tüskevár mellé épült fel nagyon régen. A XII-XIII században épített kővár északi fala Somogy megye legmagasabb északi ormát koszorúzta, de a várdomb délfelé szelíden lejtett, ezért az ősök komoly akácerdőt ültettek védősávnak. A kővár keleti fala mellett volt a temető. Összes ősöm hamvai ott pihennek. Édesapám családja öt fiút és két lányt adott a falunknak. Amikor megszülettem, családunk hatodik gyermekeként, apai ági nagyanyám legfiatalabb fia családjával élt egy lakásban. Édesapám méhészkedett és kertészkedett Szüleim őszinte vallásossága, a nehézségekben tanúsított nagy hite, az lelkiségem mintája lett. Édesapám egy alkalommal a legkedvesebb énekét dúdolta:„Isten, ki fent uralkodol a csillagok felett, és bölcsen végzed dolgaid a fellegek felett, hozzád emelkedik ma a föld szegény fia, és kérve-kér, hogy figyelmezz buzgó imáira" Ez az ének kiváló tenor hangján, szívből, valóban imaként szárnyalt az ég felé. Ekkor öntudatosodott bennem, hogy nem a templom az Úr Isten igazi hazája, hanem a felhők és a mennybolt felett a végtelen távolban él láthatóan, onnan nyújtja felénk áldó kezét, és oda vár magához a földi életünk befejezése után. Szeretném, ha agg hittudósként megkapnám Uramtól a lehetőséget, hogy tudományos igényességgel és illendő tisztelettel segíteni tudnám embertestvéreimet: gondolják meg, ha valaki nem is rendelkezik kellő tudással, vagy éppen még nem nyerte el a szívbéli hitet, legalább ne bántsa azokat, akik vallásosak, hívők. Imádkozom minden hitetlen embertestvéremért, hogy kérésemért nyerjék el az istenhit ajándékát, amit kizárólag csak imával lehet kiérdemelni. Az örökkön élő Isten áldása szálljon ránk és adja meg a testvéri békességet! Virraszatok és imádkozzatok