Világ reménye [antikvár]

Részlet:Világ reménye hiányzó IX. fejezet /Kimaradt az előbbi forditásból/Küzdelmes napokA zsidó gyermek már legkisebb korától kezdve megismerkedett a rabbik követelményeivel. Egész magatartásukat szigorú szabályokhoz kötétték, melyek az élet legapróbb részletére is kiterjedtek. A zsinagóga tanitói megszámlálhatatlan szabályra oktatták a gyermekeket, az ifjakat, akiktől mint hithű izráelitáktól, azok betartását elvárták. Ám Jézust ezek a dolgok nem érdekelték. Gyermekkorától kezdve függetlenítette Magát a rabbinikus törvényektől. Állandóan az Ószövetség Írásait tanulmányozta és ezek a szavak: "így szól az Ur", hangzottak ajkairól. Amikor a nép állapota mindjobban feltárult Előtte, felismerte, hogy a társadalmi szokások-állandóan ütköznek Isten követelményeivel. Az emberek eltávolodtak Isten igéjétől saját szokásoknak hódoltak, melyek önmagukban erőteleneknek bizonyultak, a hagyományokat, saját okoskodásaikat, elméleteiket magasztalták. Istentiszteletük szertartások sorozattól állott; amit pedig e ritusoknak, mint szentséges igazságokat tanitaniok kellett volna, az leplezett maradt előttük. Jézus felismerte, hogy a népet a hitet nélkülöző istenszolgálata nem elégítette ki, nem talált békét, kielégülést. Nem ismerték azt a lelki szabadságot, melyben részesülnének ha Istent igazságban szolgálnák. Jézus azért jött, hogy Isten tiszteletének értelmére tanitsa őket és semmiképpen sem szentesíthette az emberi követelmények belevegyitését az isteni rendeletekbe. Ugyan nem támadta e tudós tanitók gyakorlati előírásait, rendeleteit; ám ha egyszerű életéért megrótták, akkor magatartásának igazolásául Isten Igéjét tárta eléjük.