XIX. esperesi jelentés [antikvár]

Aki - Isten megtartó kegyelméből és az egyházmegye presbiteriumainak bizalmából, egyházi- és világi hatóságai hozzájárulásával - a 19. esperesi jelentését adhatja elő -, a három székfoglaló beszéden túl - annak nincsen túlkönnyű dolga, ha kerülni akarja a sablont, a kaptafát, a közhelyeket, a maga és a közhelyek ismétlését. Hálás vagyok Istennek, hogy "sokszor és sokféleképpen szólhattam" az elmúlt 18 és fél esztendő alatt egyházmegyei közgyűléseinket és tanácsüléseinket keresztül gyülekezeteink nagyjaihoz, kicsinyeihez, mind köz-, mind tanácsos rendjeihez; egyházmegyénk népéhez. Legutóbb ezév februárjában, majd ezt megelőzően a múlt év októberében a ciklusváltás alkalmával egészen részletesen szóltam az egyházmegye két ciklusáról, adtam az egyházmegye gyülekezeteinek, lelkészeinek és tisztségviselőinek névsorát a II. ciklus végén, hoztam jelentésemben a II. ciklus lelki- és anyagi életének a statisztikáját, megemlékeztem a Hazafias Népfront Kongresszusáról, felhívtam a figyelmet egész egyházunk nagy vállalkozására: a Schweitzer Albert Otthon felépítésére és a III. ciklusban való járásunkra, elindulásunkra nézve pedig a februári rendkívüli közgyűlésünkön mondtam el azt az útmutatást, hogy tovább az egyház jól bevált útján: hálás szívvel, bűnbánattal és mindenkor könyörögvén.