Alkalmi egyházi beszédek [antikvár]

TUDOM, hogy mikor e könyvet közrebocsátom, nem pótolok hiányt, nem töltök be tátongó ürességet, és senkinek sem nyújtok nélkülözhetetlent. Nyilvánosságra adom mégis, a mint alkalmas időben megtermi gyümölcsét a fa; a kinek jól esik, szakít róla, s nem veszi figyelembe az, ki erősebb ételekkel szokott táplálkozni. Az igehirdetésnek a papi hivatalba foglalt kötelességénél: a küldetés erejénél fogva, mely szent Pál apostolnak ez igéket adta ajakára: az evangéliumot hirdetni küldött engem a Krisztus, hirdetem én is az Ur Krisztus evangéliumát, a melyre minket a legdicsőségesebb prédikáló székről, a szent kereszt magaslatáról megtanított a kereszt áldozata, az Ur Jézus Krisztus. Különböző alkalmakkor, de mindig egyenlő szeretettel Isten dicsősége, a magam és embertársaim üdvössége iránt mondtam el e beszédéket; - s mikor most írott betűkbe foglalva, paptársaimnak alkalomszerű használatul, a híveknek pedig olvasmányul oda kínálom, újra hirdetni kívánom általok a kereszt evangéliumát, a Krisztus Jézus tanítását, mely átalakította a világot s melynek teljes épségű isteni ereje ma is munkálkodik azok szívében, kik e tanítást szívesen és jó szándékkal fogadják.