Igeszolgálat életfordulókon [antikvár]

"Örüljetek az örvendezőkkel, sírjatok a sírókkal" (Róm 12,15). Szent Pálnak ezt a mondatát tehetnénk gyűjteményünk élére. A lelkipásztor Isten megbízatásából ott áll hívei mellett az örvendetes és fájdalmas életfordulók nagy csillagóráiban: a születésben, a házasságban, a halálban, isten kegyelmének küldötteként, az Anyaszentegyház közösségének képviselőjeként. Nem utolsó sorban az ő magatartásától és szavától függ, mennyire kapcsolódnak össze a szívek ezekben az órákban minden élet ősforrásával és Urával, az Istennel. Nagy kegyelem, nagy kitüntetés, de nagy felelősség is. Ehhez szeretne segítő kezet nyújtani szerény kiadványunk. E sorok írója nemrégiben szentmisén vett részt hétköznap reggel az egyik európai főváros inkább falusias jellegű, külvárosi templomában. A pap az elején bejelentette, hogy a misét egy ezüstmenyegzős párért mondatják. Csak rá kellett nézni az első padban ülő, ünneplőbe öltözött, deresedő hajú férfira és asszonyra, hogy az ember örömmel megállapítsa: ők azok. Ennél több szó azonban nem esett az ügyről. A celebráns a napi misét mondta, a hívők könyörgésében az Egyháztól a hősi halottakig sok mindenért imádkoztunk, de értük nem, áldást sem kaptak a végén, és a miséző úgy vonult el, hogy egy pillantásra sem méltatta többé őket. Egy kicsit ott üldögéltek még, egy szál jelenlevő személyes ismerősük meggratulálta őket, aztán elballagtak....