Emlékeim diribdarabjai

Félperces történetek, mondja szerzőjük ezekről az írásokról az Örkény iránti tiszteletből.
Próbálgatta a pillanat formáit, az írások jó részére illik, hogy klasszikus novella, de akad
közöttük hosszabb elbeszélés is. A történet egyszer csak "írja önmagát", és megszabja a maga
határait. A történetek szereplői azok, akik között élt; színterei pedig életének színterei. Tágas
ez a világ időben is, térben is. Dédanyjának tragikus sorsa a 19. századba visz, és sokfelé
megfordulhat vele az olvasó Norvégiától Oroszországig. Amikor "letette a tollat", rádöbbent,
sokkal érdekesebb volt az élete, mint képzelte. "A novellához - ahogy Mándy Iván írta -
szerencse kell. Össze kell találkozni valamivel, ami fellobbantja a képzeletet, az emlékezetet,
eszünkbe juttat valamit, ami van, vagy nincs, megtörtént vagy sose történt meg."
Valószínűleg úgy ítéli majd meg az Olvasó, hogy az irodalomtörténész, kritikus Komáromi
Gabriella szépíróként is méltó a figyelemre.