Jelenkor 1939. október 15. [antikvár]

Részlet: EGY FALUSI TEMETŐBEN Írta: Katona Jenő Egy Ipolymenti kis magyar falu temetőjében álltunk nemrég. Távolból hegyek vigyázzák az itt alvók mély síri álmát. Nem messze egy kicsiny vízimalom zubogása hallik, amint hányja-veti az alatta tovafutó, pajkos patak vízét. Ez az egyetlen zaj, ami a visszalobbanó nyár fényét még egyszer felragyogtató őszi vasárnapdélutánban idáig hallik. A temető öreg, beroskadt sírdombjain az ősz finom, bús köde lebeg és az egész táj fölött valami mondhatatlan, titokzatos, sejtelmes béke árad el. Béke, mely varázslatával lassan beköltözik az erre járó vándor szívébe is...