A hallgatag emberek völgye [antikvár]

Részlet: CURWOOD Álltál-e már magas hegytetőn - mosolygó, termékeny, színes és gazdag vidék fölött, magasságos egek kék kupolája alatt - párátlan, ragyogó, őszi napon, amikor a tiszta fényben csodálatos messziségekbe tágulnak a távlat határai, amikor valószínűtlen élességgel rajzolódnak ki ismeretlen utak fehér csíkjai és ismeretlen házak kis piros cserépfedelei, amikor egyszerre fog meg a véghetetlen csönd szent varázsa és az élő természet szünetlen, összhangzó hangversenyének boldog bája - amikor a tüdőd kitágul és a szíved erősebben dobog a tiszta levegő mámoros örömétől?... Ha álltál már így - benne a legmagasabb rendű életben és mégis fölötte az életnek - a tiszta lélek tiszta örömének önfeledt szédületében, akkor tudhatod, mit tesz az: James Olivér Curwood írását olvasni. Manapság annyit locsognak és firkálnak a szabadságról és a függetlenségről, hogy szinte már elfelejtjük: az igazi szabadság, a lélek felszabadulása - az igazi függetlenség az egyensúlyozott és tiszta szív maga-függetlenítése. Fölszabadulás a bűnből és a rosszból az igazság és a jó felé, függetlenítés a hazugságokból és a jelszavakból az isteni hit és az emberi reménység felé! Ez a szabad lélek és ez a független szív: James Oliver Curwood költészete.