Az édes anyaföld [antikvár]

Részlet a könyvből: Ma lesz Wang Lung esküvőjének napja... Eleinte, mikor a szemét kinyitotta és belebámult az ágya körül lógó függönyök vaksötétjébe, nem tudta elgondolni: miért tűnik fel egészen másnak a hajnal... másnak, mint máskor... A ház mélységesen csöndes és néma volt, csak az apja lehető halk köhögése hangzott a középső szobán túlról. Ott aludt az öreg a harmadik szobában. Minden reggel ébredéskor ezt a kínos, lihegő köhögést hallotta legelőször Wang Lung. Ilyenkor hevert tovább nyugodtan az ágyában és csak akkor mozdult meg, mikor a köhögés közelebb jött hozzá és megnyikkant az öreg szobájának ajtaja. Ma reggel azonban nem késlekedett. Felugrott és szétrántotta a függönyt. Sötét, vörhenyes hajnal volt és az apró, keskeny is ablakon át, amelyen libegett és zörgött a télre odaragasztott papír, átderengett a bronzszínű ég. Wan Lung odalépett és letépte a papirost.