Bővebb ismertető
Barcelona, ötvenes évek. Daniel Sempere, aki az Elfeledett Könyvek Temetőjében örökbe fogadta A szél árnyéka elárvult példányát, már felnőtt férfi, családapa. Az édesanyja emlékképét elhomályosító sötét titok azonban változatlanul nyomasztja. Hiába kerek az élete, rémálmai vannak.Az Elfeledett Könyvek Temetője című regényciklus első része, A szél árnyéka 2001-ben jelent meg spanyolul. A sorozat hamar a kortárs irodalom élvonalába került, öt világrészen hódít. További darabjai az Angyali játszma, A mennyország fogságában és a Lelkek labirintusa.A Lelkek labirintusa az előzményekhez hasonlóan önmagában is megáll, hiszen ,,egy történetnek nincs se eleje, se vége, csakis bejáratai". Az elbeszélő mesterien vezet végig bennünket az összes szereplő valamennyi megpróbáltatásán - nemcsak ebben a történetben, hanem az 1900-tól 1992-ig szőtt bonyodalmas história egészében is. Egyetlen fontos szálat sem hagy elvarratlanul. Ezúttal Daniel anyjának fájdalmas titkára is fény derül. A politika nagybani és kicsinyes játszmái, a dráma, a szerelem és a szakadatlan ármánykodás közt pedig a kellő pillanatban megcsillan a komikum: színre lép Fermín Romero de Torres. ,,Kópé ex machina."Carlos Ruiz Zafón Cervantes után világszerte a második legolvasottabb spanyol író. 2014-ben a Penguin Classics kiválasztotta a világirodalom történetének huszonhat klasszikusát (az angol ábécé mindegyik betűjéhez egyet-egyet), és a Z-t A szél árnyéká-nak ítélte. Carlos Ruiz Zafón így Charles Dickens, Jane Austen, Marcel Proust és James Joyce társaságába került.Az Elfeledett Könyvek Temetője mára egyetemes szimbólummá lett: az olvasás védőbástyája, az emlékezés záloga, menedék mindazok számára, akik hisznek a könyv által nyújtott teljességben.
Carlos Ruiz Zafón (1964. szeptember 25. Barcelona) spanyol író, forgatókönyvíró.
Carlos Ruiz Zafón Barcelonában született, a Gaudí által tervezett Sagrada Família árnyékában nőtt fel. A Sarriái Jezsuita iskolába járt: az intézménynek egy, vörös téglából épült, tornyokkal és titkos járatokkal ellátott gótikus kastély adott helyet, amely az író vallomása alapján jelentősen felkorbácsolta a fantáziáját, és arra ösztönözte, hogy rejtélyes történetek írjon, amelyekkel már 10 évesen osztálytársait szórakoztatta.
Az iskolák befejezése után először egy barcelonai reklámügynökségnél dolgozott, de már 1994-ben Los Angelesbe költözött, és minden idejét az írásnak szentelte. A regényírás mellett forgatókönyíróként és az El País, valamint a La Vanguardia című spanyol napilapoknak dolgozott.
Az 1990-es években ifjúsági prózával próbálkozott: 1993-ban jelent meg első regénye, az El príncipe de la niebla (A köd hercege), amiért megkapta az Edebé irodalmi díjat az ifjúsági irodalom kategóriában, majd további három ifjúsági olvasmányt adott ki (El palacio de la medianoche, Las luces de septiembre, és a Marina).
2001-ben jelentette meg első, felnőtteknek szóló regényét La sombra del viento címmel (A szél árnyéka). A regény kiadásakor nem keltett nagy érdeklődést, de aztán rövid időn belül a spanyol bestseller-listák élére került, majd hatalmas nemzetközi sikert aratott: a könyvet több mint negyven nyelvre fordították le. A La Vanguardia a könyvet 2002-ben az év könyvének jelölte. A regényt később trilógiává bővítette, El cementerio de los libros olvidados (Az elfeledett könyvek temetője) néven. Az El juego del ángel (Angyali játszma) 2008-ban, az El prisionero del cielo (A mennyország fogságában) 2011-ben jelent meg.
Zafón nem pusztán kiemelkedő író, hanem tehetséges zenész is. Mielőtt író lett volna, zenészként is dolgozott, többek között tv-sorozatok filmzenéinek komponálásával foglalkozott. Az utóbbi években csupán a maga és barátai szórakoztatására szerez zenét; közülük néhány, amelyet két könyvéhez, a Szél árnyékához és az Angyali játszmához írt - hogy az olvasók még jobban átélhessék a regények misztikus világát -, meghallgathatók a szerző honlapján.