A Logosz szolgái - Az ember mint szó és beszéd

Az individuális ember egyetlen kijelentés, egy szó, egy nagy intuíció. Az ember: igazság -
világosságra törekszik. Minden sötétség idegen tőle. Szomjazza az igazságot, igazi táplálékát,
még ha keserű is - az igazságból él. Az ember igazsága az a mozdulat, mellyel a
rejtetlenségre törekszik. A rejtetlenségből még nagyobb rejtetlenségbe lép. Aki ezt el akarja
venni tőle, akár féltésből, az nem jól szereti őt.
Az ember egyetlen feladata a megismerés, beleértve ennek a feladatnak a megismerését. Ezt a
feladatot is csak saját maga tűzheti maga elé. Az istenség ma a megismerésben lakozik, a
megismerés tudat-feletti folyamataiban, az élő észlelésben, az élő gondolkodásban. A
feltámadás a gondolkodás feltámadásával kezdődik.
Az igazságnak nincs tartalma, az igazság magának az értésnek a világossága, amely képes
arra, hogy a tartalmat az igazság rangjára emelje. Az igazság az önmagáról tanúskodó
világosság, amelyről semmi más nem tud tanúskodni.
Az igazság szeretete minden más szeretet kezdete. Az emberi szeretet a másik ember
igazságára vonatkozik. A szó valósága, hullámzása tőlem hozzád; ez a realitás, amely képes
valóban összekötni az embereket. A Logosz az, aki az embereket emberiséggé kapcsolja
össze.
Ma nehéz megérteni a Kharisz vagy szeretet ideáját, ezért olyan ritka. Megismerési
feladatként a kereszténység hihetetlen és lehetetlen: ahogyan szeretnéd, hogy az emberek
viselkedjenek veled, te is viselkedj úgy velük, azaz ne várj, hanem kezdj el! Ahhoz, hogy a
kereszténységet megértsük, meg kell azt valósítanunk. Az ember ebben az értelemben is a
Logosz szolgája.