Ferenczi - a katalizátor

A kötet Ferenczi pszichoanalitikusi munkásságának első, 1908 és 1913 közötti időszakát öleli át. Ebben a hat évben kibontakozik Ferenczi személyes elköteleződése elméletalkotói, pszichoterápiás és intézményteremtő képessége, alkotói tevékenységének meghatározó pillérei.

Ferenczi 1908 februárjában látogatja meg Freudot bécsi otthonában. A kapcsolatfelvételből élethosszig tartó barátság és szellemi közösség lesz. Ferenczi aktív alakítója a nemzetközi pszichoanalitikus közösségnek, és javaslatára alakul meg a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesület 1910-ben. 1913-ban létrehozza a Magyarországi Pszichoanalitikai Egyesületet. Ferenczi hatalmas energiával terjeszti a pszichoanalízis eszméjét és gondolatrendszerét orvosi és nem orvosi körökben egyaránt. Legjelentősebb írásai először német nyelven, a pszichoanalízis nemzetközi folyóirataiban majd magyarul is megjelennek a Gyógyászat orvosi
hetilapban, de ír a Nyugatba, a Huszadik Századba és előadásokat tart a progresszív magyar kultúra sokféle fórumán. Barátain keresztül - Ignotus, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor, Berény Róbert - utat talál a pszichoanalízis interdiszciplináris kapcsolódásához. E kötet tanulmányai közül sok a Ferenczi teljes életműben is jelentős írás, közöttük a Pszichoanalízis és pedagógia, amely társas-szociologikus szinten tárgyalja Ferenczi állandó érdeklődésének újító irányát, az emberi lélek elfojtott és tárgykapcsolatokon keresztül kibomló természetének titkait. A valóságérzék fejlődésfokai már a relációs létezés preödipális énkonstrukcióját írja le a felnőtté válás folyamatában.

Ferenczi gondolatai közül sok ma is igen aktuális. Élvezetes megfogalmazásai vonzóvá teszik mondanivalóját a 21. század olvasóinak.

A kötetek megjelenését az NKA támogatta, s a Ferenczi Sándor Egyesülettel együttműködésben került kiadásra.