Ördögcérna

Az Ördögcérna egy karneváli nyomozás története. Fehér Béla márciusban megjelenő új könyvében a jelen és a múlt, a hétköznapi és a különleges, a valóságos és a természetfeletti szférák gabalyodnak össze.

„Mert az idő nem úgy megyen, hogy a múltból halad toronyiránt egyenesen, hanem csigásan kanyarog, tekereg, vagyis úgy fonódik előre, hogy vissza-visszatér, belekapdos abba, ami már eltelt, de abba is, ami majd eztán jön” – hangzik el a regény egyik fejezetében, Putto elbeszélésében. Ugyanilyen csigavonalban fonódik az idő a fergeteges regényben.

A helyszín egy vastavai vendégfogadó, a Sárga Pipacs. Ennek a környékén forgatják a Zöldvendéglő című filmet. A stáb tagjai egyszerre próbálnak haladni a munkájukkal és eligazodni kusza magánéletükben. Ugyanez a fogadó nemzedékekkel korábban a Nyugat íróinak biztosított kikapcsolódást, Kosztolányi, Ady, Móricz vagy épp Babits kúrálta itt magát. A fogadó falát akkor is és azóta is egy családi ereklye, Alfons Mucha szecessziós plakátja díszítette, amely egészen megbabonázta Lompost, a film rendezőjét: a fogadós nagyapja, II. Rideg kapta személyesen Hatvany bárótól.

Mi az, ami a plakáton kívül összeköti a múltat és a jelent? Sikerrel járhat-e Berettyó Gyula, az őrült helytörténész megszállott kutatása, aki szerint a Sárga Pipacs voltaképpen átjáró a levegőn túli világba, amelyen keresztül az ördögök bármikor megkísérthetnek minket? És ki az a Putto, akinek elbeszélésében csigavonalban fonódik az idő?

Az Ördögcérnában különböző világok és nyelvek pompáznak karneváli tarkaságban.

Az Ördögcérna című könyvről Fehér Bélával Turi Tímea beszélget az online könyvbemutatón április 6-án 18 órakor a Líra Könyv és a Magvető Facebook-oldalán.

Részlet a regényből

„Lance parfum „RODO” – ez a felirat állt az aranyozott gipszkeretbe foglalt színes plakáton Lombos Győző asztala felett. A szecessziós betűkből rajzolt vörös felirat alatt finom arcú, fiatal szőke nő a kezében tartott flakonból folyadéksugarat – nyilván RODO parfümöt – lövellt a zsebkendőjére. Ha ugyan zsebkendő, mert erről nem vagyunk meggyőződve. Lombos a svédasztalról sonkát, rozskenyeret és paradicsomot szedett a tányérjára, marék minivajat rakott mellé, közben csapolt sört rendelt IV. Rideg fogadóstól. Nem volt egyedül az étkezőben. A bejárat melletti asztalnál Duhenka Mari főiskolás színinövendék tanulmányozta a heti menülapot. Meghúzta magát, tartott a nagypofájú Lombostól, aki egyébként ügyet sem vetett rá, megbabonázta a RODO parfüm. Odahívta IV. Rideget, fejével a plakát felé biccentett.

– Figyu, papa. Ezt a festményt lenyúlom a mai forgatásra, háttérnek a konyhai jelenethez. Rendben?

– Nem festmény, hanem plakát. Adnám én, de sajnos nem lehet. – IV. Rideg sajnálkozó arcot vágott, nem rajta múlik, a körülmények nem engedik. – Családi ereklye.”