A jazzprofesszor

A jazzprofesszor egy drámai életút és a modern magyar jazz regénye.

A zongorista-zeneszerző Gonda János titokban tartja múltját: a nyilas üldöztetést és a Rákosi-rendszer alatti börtönbüntetését. Ausztráliába kivándorolt apja és testvére hiánya, itthon maradt anyja és nagyanyja tragikus életfordulatai elől az Amerika Hangja rádióadásaiból elsajátított zene, a rögtönzés szabadsága, majd a szerelem jelent menedéket, ám a két szenvedély egymás ellen fordul, miközben a magyarországi jazzoktatást megalapozva, a Kádár-kor kínos kompromisszumaival is meg kell küzdenie.

Lehet-e választani család és művészet között? Örökletes betegség vagy a történelmi trauma kísért generációkon át? Megoldás-e a felejtés, vagy nincs menekvés a múlt elől? Hozhat-e megnyugvást az új szerelem, vagy a szenvedésből fakadó szenvedély mindent lerombol? Mi történik, ha a zenén kívül nincs más, ami a józan észt fenntartsa?

A párhuzamos idősíkokon kibomló cselekményben a szerző az emlékezet működésének többféle modelljét is ábrázolja, hogy számot adjon főhőse önmagával folytatott viaskodásáról, miközben a 20. század magyar történelme és a korszak pezsgő jazzélete is átszövi a regényt.


"Játszani kezdett, de nem Sztravinszkijt, hanem azt, amit Duke Ellingtontól hallott. Más előtt, itt a Zeneakadémián nem merte volna játszani, mert ő von Haus aus jó fiú volt, amit utált magában, de nem tudott levetkőzni, most viszont egyre jobban belelendült. Bátran billentett, széles hangsávot használt, végighúzta hüvelykujját a teljes billentyűsoron. Beléhasított, hogy ebben a helyzetben otthon kellene lennie anyjával a Sas-hegyen, majd bevillant nagyanyja megnyúlt teste a kötélen, és a géppisztoly a határon. Megrázta a fejét, és egyre gyorsabban játszott. Nem tesz semmi rosszat azon kívül, hogy élni próbál, és megőrizni az életkedvét. Megint olyan volt, mint gyerekkorában, amikor anyja nézett rá szigorúan, mintha azt kérdezte volna, Hansi, was machst du?, még tán csóválta is a fejét, de most mindent el akart felejteni, szabadon akart játszani a vaskalapos tanárai, meg az egész rohadt rendszer, Rákosi és Gerő ellenében, akik megfélemlítették az országot, meg a tömeggyilkos nyilasok ellenében, akik közül sokan szabadon grasszálhatnak, mert itt mindig valaki ellenében kell játszani."

(Részlet a regényből)