Balatoni Menedék

Édesvízi mediterrán - Aranyidőktől a Vaskorig

A regény helyszíne a Balaton-felvidék a múlt század első felének viharos éveiben, ám a címbéli falusi kúria lakóiról lassan kiderül, hogy nem csak a világégés, sokkal inkább saját múltjuk elől menekültek ide... 1942-t írunk, a hetvenes éveit taposó "bolond báró" és a felnőttkor küszöbén álló menekült zsidó lány úgy próbálja meg túlélni a szörnyűségeket, a nélkülözést, a terrort, az árulást, hogy fityiszt mutatnak a megpróbáltatásoknak.

Járványok, forradalmak, háborúk idején elözönlik a városiak a nyaralóhelyeket. Láttuk a közelmúltban, hogy aki csak tehette, megpróbált minél messzebb kerülni a veszélyzónától.

És megpróbálnak aszerint élni, amit a nyaralókból élő helyiek sugallnak: "Történjen bármi a világban, itt a tó partján vidáman folyik tovább az élet, s ez így lesz az idők végezetéig... Kit érdekel Hitler, Sztálin vagy Mussolini, amikor itt patakzik a jó bor, szól a zenekar, és a lányok szoknyája úgy fodrozódik, mint a vitorlások oldalánál megiramló hullámok."

Egyszerre megindító, sokszor könnyes humorral megrajzolt sorsok peregnek az olvasó előtt -folyton változó balatoni "díszletek" között - kezdve a millenniumi évek aranyidejétől, egészen a II. világháború vaskoráig. A szerző előző, Balatoni Futár című regényében megismert hősök itt sem hazudtolják meg magukat - ám a carpe diem életérzés immár nem holmi úri passzió, sokkal inkább túlélési stratégia...

A millenniumi évek aranyidejétől, egészen a II. világháború vaskoráig.



Idézetek a könyvből

„Ha túl komolyan veszed önmagad, akkor senki más nem fog komolyan venni.”

„Bármit is tesz ellene, maga szeretni való ember. Igazából az kellene magának, hogy megtanítsák szeretni. - Emmácska megtanított szeretni.”

„Amikor megérkeztünk ide, mi voltunk Balatonszépén az álompár.”

„Ha az istenek el akarnak pusztítani valakit, akkor azt először ígéretesnek nevezik.”

„Itt ez a csodálatos vidék, ahol elhalkulnak az ideérkezők, mintha templomba léptek volna be.”

„Valami végérvényesen lezárult. Nem tudom, nyaralunk-e még valaha, de azt tudom, hogy ha igen, akkor már csak egy egészen más világban.”

„Történjen bármi a világban, itt a tó partján vidáman folyik tovább az élet, és ez így lesz az idők végezetéig...”