A lengyel

Dante és Beatrice szerelmének újragondolt története a lengyel zongorista és a spanyol Beatriz között

„A boldogság nem a legfontosabb emberi érzés. Bárki lehet boldog.”

„Érzések kimeríthetetlen skálája – a vak szerelemtől az együttérzésig.” (El País)


A haja már fehér, de a szelleme élénk, vibráló: Witold Walczykiewicz zongoraművész. Halálosan beleszeret Beatrizbe, ebbe a vonzó, művészetkedvelő asszonyba, aki Witold barcelonai koncertjének szervezésében segédkezik.

Beatriz férjnél van, és eleinte nem tesz rá mélyebb hatást Witold, a művész közeledése nyomán azonban apránként bevonódik a férfi világába. Witold leveleket intéz Beatrizhez, utazásokra hívja, egyszer meg is látogatja Mallorcán, a nő férjének nyaralójában.

Van realitása kettejük szerelmének? Ha igen, pontosan mik az erőviszonyok? Beatriz diktál, mert ő az, aki úrrá lesz saját érzésein? Vagy Witold, aki olyan intenzitással álmodja meg ezt a köteléket, hogy az megelevenedik?

A Nobel-díjas író remeklése végigköveti a lengyel zongorista zuhanásszerű lendületét, amellyel az beleveti magát egy mindent átformáló szenvedélybe.

J. M. Coetzee 1940-ben született Fokvárosban, jelenleg Ausztráliában él. 2003-ban kapott irodalmi Nobel-díjat. Az első író, aki kétszer is elnyerte a Booker-díjat: 1983-ban Michael K élete és kora, majd 1999-ben Szégyen című regényéért kapta meg az elismerést. Ismertebb művei még: A barbárokra várva és a Jézus-trilógia.


Idézetek a kötetből

„Átszellemülten játszik, ez tagadhatatlan, csakhogy nem a saját szelleme vezérli, hanem Chopiné. S ha ez a szellem szokatlanul száraznak és szigorúnak tűnik, az csak annak lehet a jele, hogy neki is hasonló a temperamentuma.”

„Intelligens, de nem elmélkedő természet. Intelligenciája részint abból a felismerésből fakad, hogy a túlzásba vitt elmélkedés megbénítja az akaratot.”

„A döntés, hogy hívják meg a lengyelt, akinek annyi w meg z van a nevében, hogy testületileg meg sem próbálják azt kiejteni ‒ egyszerűen „a lengyelnek” nevezik ‒, csak hosszas tanakodást követően születik meg. Nem ő, Beatriz ajánlotta a férfit, hanem a barátnője, Margarita, a koncertsorozat lelke, aki a madridi konzervatóriumban tanult, és nála jóval többet tud a zenéről.”

„A történelmileg hiteles Chopin puha hangzású és olaszos. A lengyel Chopin-olvasata, még ha kissé túlintellektualizált is, elismerést érdemel. Beatriz nem biztos benne, hogy akar-e egy egész estén át történelmileg hiteles Chopint hallgatni.”

„A mellékelt életrajz szerint Witold Walczykiewicz 1943-ban született, és tizennégy éves korában adta élete első koncertjét. Milyen lehetett 1943-ban Lengyelországban születni, egy háború kellős közepén, amikor káposzta- meg krumplihéjlevesen kívül nem volt mit enni. Visszaveti-e ez a testi fejlődést? Na és a lelkit? Vajon megmutatkoznak Witold W. csontjaiban és lelkében a gyerekkori éhezés nyomai? Beatriz 1967-ben született. 1967-ben senkinek sem kellett káposztalevesen tengődnie Európában: se Lengyelországban, se Spanyolországban. Ő soha nem éhezett. Soha. Áldott nemzedék.”

„Beatriz férje távol tartja magát a Körtől. Az eltérő tevékenységi területek híve. Egy feleségnek is legyen meg a saját külön tevékenységi területe.”

„Idővel eltávolodtak egymástól a férjével. Diáktársak voltak, a férfi volt az első szerelme. A kezdeti időkben szenvedélyes, csillapíthatatlan vágy fűzte őket egymáshoz, ami még a gyerekek születése után is kitartott. Aztán egy nap tovatűnt. A férjének elege lett. És neki is.”

„1943-ban született, vagyis hetvenkét éves. Könnyűek a léptei, nem látszik meg rajta a kora. A magassága ámulatba ejtő. Nem is egyszerűen magas, hanem hatalmas, a mellkasa majd szétfeszíti a zakóját. Óriáspóknak tetszik, ahogy a billentyűk fölé hajol. Nehéz elhinni, hogy két ekkora mancs képes lehet andalító dallamok előcsalogatására, pedig képes rá. Ez egy természet adta előny a férfi zongoristáknál a nőkkel szemben: kezek, amelyek egy nőn groteszk látványt nyújtanának?”

„A következő, ami szembetűnik neki a lengyelen, az a haja, kirívóan fehér, és kirívóan bodorodik. Így készül a koncertjeire: fodrász igazítja be a frizuráját a szállodaszobájában? De ne legyünk igazságtalanok. Nemzedékének maestrói, Liszt abbé örökösei körében az ezüst vagy fehér lobonc alighanem az alapfelszerelés része.”

„Hisz az első benyomásokban, amikor ítéletet hirdet a szív, és vagy kinyúl az ismeretlen felé, vagy elhőköl tőle.”

„Olyan embernek látszik, aki zűrös válásokon van túl, és fogukat csikorgató exnejek a pokolba kívánják.”

„A boldogság nem a legfontosabb emberi érzés. Bárki lehet boldog.”

„A lengyel elmélázik a zongorista szón. ‒ Ember vagyok, aki zongorázik ‒ mondja aztán.”

„– Ön szerint miért halhatatlan Chopin? Mitől olyan fontos?
‒ Miért fontos? Mert önmagunkról mesél. A vágyainkról. Amelyek néha nem világosak. Én így gondolom. Néha olyasmire vágyunk, amit nem kaphatunk meg. Mert túl van rajtunk.”

„Férfi és nő között, a két pólus között vagy létrejön az elektromosság, vagy nem. Így volt ez már az idők kezdetétől fogva. Férfi és nő, nem csak egy férfi, egy nő. És nélkül nincs kapcsolat.”

„A nő az ismerős dolgokat kedveli. A komfortot. Nem ad az újdonságokra pusztán az újdonság voltuk miatt. Nem csoda, hogy a férje szerint hiányzik belőle a kíváncsiság.”

„Drága hölgy, talán lehetünk normális emberek, és viselkedhetünk normálisan, nem? Terv nélkül. Egy normális férfinak és egy normális nőnek nincsen terve.”

„Lengyelországban szoktuk mondani, hogy valaki nehéz, nem levegőből van. Ön is nehéz ember.”„‒ Tele a szívem ‒ feleli a férfi, és a mellére húzza a nő kezét.”

„Természetellenes úgy szeretni, hogy nem várunk érte viszonzást.”