Az egyetlen - két kisregény

Farkas Márta új kötete két kisregényt foglal magába.
Az első és egyetlen keserűen induló és keserűen végződő szerelmi történet az 1960-as évekből. Egy gimnazista lány önállósulási kísérlete a család, az őt imádó idősebb hódoló és az általa imádott, hozzá talán nem is méltó gazdag, elkényeztetett, buta szépfiú érzelmi szorításából. A kisregény eleven színek kel idézi fel az úgynevezett konszolidáció korát, hangulatát, légkörét. Olga életében pedig előttünk születik meg és ér véget az első és egyetlen szerelem.

A Rémtörténet címe nem túlzás. A negyvenes évek végétől induló és máig ívelő történet egy család történelmi és egyéni tragédiáit vonultatja fel. Már-már azt hihetnénk, szemléltető példa ez történelmünk sötét oldalairól. Az alakok hitelessége és az események sodrása azonban újra és újra rádöbbent minket, hogy amit olvasunk, valóság; az ábrázolás túlzásai nem az író fantáziájának túlzásaiból fakadnak.

***

Részlet:
Nem tudom, mit várok attól, ha visszamegyek, és minden folytatódik úgy, ahogy eddig volt. De ha nem megyek vissza, soha nem lesz alkalmam... mire is? Mire nem lesz alkalmam? Hisz csak a düh dolgozik bennem, hogy ezt a tökfilkót, igen, ezt a tökfilkót én annyira szerettem, ő meg... Szóval visszamentem. Ugyanúgy elfogott a szorongás az ajtajuk előtt, mint fél éven keresztül mindennap. De most már csak attól tartottam, hogy vissza ne térjen az a régi érzés, ha meglátom, ha meglátom, hogy milyen szép. Hogy ne hasson rám a szépsége. Mert ha nem hat rám többé, akkor nyert ügyem van... Nem tudtam, mit akarok megnyerni, csak azt tudtam, hogy nem szabad alulmaradnom valami nem létező küzdelemben. Vagy a szerelem mindig küzdelem? Őrület. Akkor minek, ha nem hoz nyugalmat, békét, harmóniát? Ha csak dühödt szenvedés az egész, harc, közelharc. Igen, ez a helyes kifejezés - gondoltam igen büszkén magamra, hogy ilyen jó szót találtam.
(Az első és egyetlen)

- De hát anyuka... - kezdte volna anya, de az öregasszony belé fojtotta a szót. - Akkor megöllek. A boltos, az a kis rongy ember, a boltos... a boltos azt mondta, hogy a fiam... azt mondta, hogy a fiam vett egy üveg... egy üveg, igen egy egész üveg... egy félliteres üveg rumot. Az én fiam... mert nem akart hazajönni... mert elege volt belőled meg a két porontyodból... ó, igen, nem csodálom! Hát ilyen sorsot szántam én neki? Ilyet? Egy putriban, éhezni, fát vágni, kölyöksírást hallgatni, meg egy piszkafát ölelni? Hát ilyet? Ha meghalt a fiam... és ha megtalálom a holttestét... az én szerelmes fiam holttestét... akkor én téged megöllek - vitte le a hangot, és megint bódultan eldőlt ott térdeltében az ágy előtt.
(Rémtörténet)