A részvétel nem önkéntes

Makó Ágnes első novelláskötete negyvenöt rövidprózát tartalmaz. A sötét humorú, abszurd elemeket sem nélkülöző, időnként meghökkentő, máskor hátborzongató írásokból megtudhatjuk, mi jár egy bankrabló, egy rockdobos vagy egy cirkószerelő fejében; mit üzenne a húsleves vagy a szójajoghurt a hűtőből; mit válaszol a spamre Terike néni Balassagyarmatról, és mi történik, ha hatalmat adunk kutyák vagy baglyok kezébe. Elgondolkodhatunk, vajon figyelünk-e arra, amit a gyerekünk próbál elmagyarázni nekünk, hogyan kellene viselkednünk a Marson, és mit él át, akinek a klerek bevonják a számlapénzét. Kiderül, hogyan állapíthatjuk meg a szembejövő férfiról, hogy erőszaktevő-e, és hogy régen tényleg minden jobb volt-e, még akkor is, ha az a régen most van. És ez csak tizenkét példa a negyvenötből.
"A kisebb-nagyobb beavatkozások során megpróbáljuk feltárni a tompa szaglás, az elkorcsosult fül és az életlen, haszontalan fogak anatómiáját. Engem különösen a fogak érdekelnek, tudós kollégám azt mesélte, legalább öt teljes emberi fogsorra lesz szüksége a kutatásához, amit szépen, egy darabban fog kinyerni az önök szájából. Ehhez ráadásul saját érzéstelenítési eljárásokat dolgozott ki, melyek közül egyelőre a hastájék csiklandozása tűnik a leghatékonyabb módszernek."
*

Nagyi kiköltözik külföldre, de a hamvait majd hazaküldeti.
A Toi-Toi vécé teljesen kiborul, hát még a fickó, akire ráborul!
A hamvaska gazella móresre tanítja a kiöregedett oroszlánt.
Az elhasználódott rokonokat ki kell rakni lomtalanításkor.
Haza kéne vinni egy nőt, csak hát, ugye, ott az anyám!
Vajon a világvége jót tesz az emésztésnek? Ott is kell csákányozni?
Vajon Doktor Kuvik csak különc vagy tényleg ragadozó?
Na jó, nem spoilerezek tovább, falatozza inkább komótosan a nyájas olvasó Makó Ágnes jobbnál jobb minisztorijait, melyek akár velünk is megtörténhetnének. Hús-vér életek ütköznek ezekben a prózákban, hol tragikusan, hol komikusan, hol tragikomikusan. Az író stílusa precíz, mégis virtuóz. Higgadt, mégis szikrázó. Visszafogott, mégis izgalmas. Figurái tovább élnek bennünk, helyzeteit nem fogjuk elfelejteni. Vigyázat, száz százalék jóféle irodalom! A kockázatok és mellékhatások beláthatatlanok!
Lackfi János