Bővebb ismertető
Istenfigyelés
Istent figyeltem,
néztem, miként fordítja őszbe a tájat.
Pirítja a fán a levelet, földre ejti,
s az csöndben lehull, nem is lázad.
Láttam, ahogyan a szőlőtőke bágyad,
színes ruhát húz a hegyre
a legnagyobb divattervező,
puha hóba burkolódzó
magas hegytető.
Láttam Istent lobbanó tűzben,
és izomban, ha lendül a balta,
a domboldalt reggelre
faggyal, köddel betakarta.
Tél lett, az istenfigyelés nagy idő,
az arcomat megcsípte a fagy.
Aztán Isten is figyelt engem,
súgta: kellenek a fagyos telek,
etesd meg a madaraimat.