Otthonirodalom

hogy Cseke Péter a magyar újságírás erdélyi történetének elhivatott kutatója, az egyetemi szintű újságíróképzés kolozsvári megteremtője, három évtized alatt felnőtt fiatal nemzedékek mestere, a szociográfus Szabó Zoltánról elnevezett irodalmi díj kitüntetettje, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjének birtokosa.
A két világháború közötti folyóiratok - főként az Erdélyi Fiatalok, az Erdélyi Helikon, a Hitel és a Termés - tanulmányozása során fedezi fel, hogy a magyar irodalomban frontáttörő szerephez jutott műfaját, az írói szociográfiát helikoni körökben otthonirodalomnak nevezték. Ettől fogva más szemmel olvasta Balázs Ferenc, Bözödi György és Tamási Áron ide vágó műveit. És minthogy Horváth Istvánról írta doktori értekezését, a költő életművének az elemzése során rájön arra, hogy a Magyarózdi toronyalja nélkül nem jöhetett volna létre ennek a költészetnek az idős kori megújulása. Innen már csak egy lépést kellett tennie Cseke Péternek, hogy számba vegye a műfaj későbbi - diktatúra alatti - teherbírását.
A szerző érdemének tekinthető, hogy sikerült kidolgoznia a szociográfiai jellegű alkotások elemzésének módszertanát.
Ha igaz az, hogy a kilencvenes évek végétől növekvőben a műfaj szellemi rangja, ahhoz Cseke Péter is hozzájárult. Akár jelképértékűnek is tekinthető, hogy - nem sokkal megalakulása után - a Magyar Írószövetség Szociográfiai Szakosztálya 2001 októberében Kolozsvárt tartotta meg első tanácskozását a műfaj művelőinek, oktatóinak és a tényfeltáró művek iránt érdeklődő egyetemi hallgatóknak a részvételével.
Maga a kötet hármas tagolású: szocio-tanulmányokat és válogatott írói szociográfiákat tartalmaz.