Most leszállunk innen

A Hallgasd a holtak énekét kétszeres Nemzeti Könyvdíjjal jutalmazott szerzőjétől
New York Times bestseller

"A maiak közül a leginkább szárnyaló tehetségű szerző - egészen egyedülálló" - Entertainment Weekly


"Most leszállunk innen a vak világba!" - kezdé a költő. Babits Mihály fordításában így hangzik az idézet Dante Pokoljából, ahonnan e regény a címét kölcsönzi.

A Most leszállunk innen igazi mestermű, amely az amerikai irodalom klasszikusaként fog bevonulni a köztudatba. Egy lány története, aki rabszolgaként élt az amerikai polgárháborút megelőző években.

Annist egy fehér rabszolgatartó nemzette, aki eladja délre. A hosszú menetelés során a lány édesanyjához kapcsolódó emlékeiben talál vigaszra, illetve a nagymamájáról szóló történetekben, aki harcos volt Afrikában. Annis számára e két nőalakon keresztül nyílik meg a kézzelfogható valóságon túli szellemvilág, amelyben ott van a föld és a víz, mítosz és történelem; ott vannak azok a szellemek, amelyek adnak és nevelnek, és azok, amelyek manipulálnak és elvesznek.

Az alászállás története végeredményben egy újjászületés története, amely során Annis visszavívja a jogot, hogy ő kormányozza saját életét.

"Egyik legköltőibb prózaírónk, aki dialógusban áll a fekete Dél befejezetlen örökségével." - Atlantic

"Olyan elődök nyomdokába lép, mint Zora Neale Huston vagy William Faulkner." - New Yorker

"Figyelmes, akkurátus író. Láttató erővel mondja el a történeteket, amiket hallani akarunk." - O, Oprah Magazine

"Tudja, hogy a történelem nem más, mint egy rémálom; de ő azon van, hogy ébredjünk és énekeljünk." - Chicago Tribune

Jesmyn Ward 1977-ben született Kaliforniában, de Mississippi államban nőtt fel, ahonnan szülei eredetileg is származnak. A Stanford Egyetemen végzett angol szakon, jelenleg a New Orleans-i Tulane Egyetemen tanít. Kétszer, 2011-ben és 2017-ben kapta meg a Nemzeti Könyvdíjat, A csontok megmaradnak, illetve Hallgasd a holtak énekét! című regényeiért. További díjai: a Kongresszusi Könyvtár legjobb regényért járó díja, MacArthur-ösztöndíj.



Idézetek a könyvből

„Ez a könyv Brandoné, aki akkor is látott és szeretett engem, amikor magamat se láttam és szerettem, valamint Johuáé, aki először mutatta meg nekem, hogy a szeretet élő kapocs a holtakkal.”

„Az én népem vihar.”

„Leszaladok anyámhoz, aki úgy olvas bennem, mint ahogy a tanító olvassa az idézeteket.”

„Amióta az eszemet tudom, anyám mindig azt mondogatta, hogy szóljak neki. Szólj, mondta, ha valaki hozzád nyúl.”

„Ha erőfélét láttak benne, azt gondolhatták, hogy többet is elbír a saját súlyánál.”

„Az ősök eljönnek hozzád, ha szólítod őket. Ha bajban vagy, fohászkodj hozzájuk.”

„Én mindig visszajövök hozzád. Ezen is, a másvilágon is. Mindig.”

„Tudni, mikor állj egyhelyt, mikor menj el, mikor ne harcolj – ez is része a harcnak. Tudni, mikor várj, mikor tűrj, mikor less, mikor hajolj el.”

„Biztonság nélkül aludni olyan, mint ébren aludni.”

„Vigasz nekem, de minden bánatra ő sem lehet ír.”

„Eztet ne feledd, érted? Nem köll hozzá, se elefántcsont, se lándzsa. Ebben a világban te magad vagy a magad fegyvere.”