Bolondos élet [antikvár]

BemutatkozásKi lehet az a barom, aki fojtogat?! - villan agyamba a költői kérdés. Már a reggeli ébredés után érzetem, hogy ez a mai nem lesz az én napom. De hogy ekkora méltánytalanság ér, azt azért nem gondoltam volna. Pedig az utóbbi időben azon kaptam magam, hogy sima úton haladok a megkomolyodás felé. Jobb híján erkölcsös életet élek, sőt a szerencsejátékokról is leszokó félben vagyok. (Bár ezen a téren lennének még terveim.) És tessék! Valami nyüves a hátam mögé settenkedett, és most zongorázik a nyakamon. Dél-Angliában történik mindez 2007-ben, egy óvatlan téli estén, 8 óra után. A tölgyerdőt errefelé bőrlevelű bokrok teszik sűrű dzsungelhez hasonlóvá. A mellette kígyózó kivilágítatlan országutat kísérő hepehupás járdán rajtam kívül nem botorkál senki. Vagyis nemrég hátratekintve láttam egy kapucnis férfialakot közeledni, de azt hittem, hogy minden ártó szándék nélkül ő is a vasútállomásra igyekszik. Kellemes fáradtságot érzek a tagjaimban a 11 órás mosodai műszak után, jólesik a levezető séta. Irigy felhők takarják el a fogyó holdat, az elemlámpám is csak gyér fényt szór a lábaim elé. Béke van bennem. Pedig nem lett volna szabad elfelejtenem eddigi tapasztalataimból okulva, hogy mikor ez a fajta lelki béke dédelget, akkor jár hozzám legközelebb a baj. Az őrültek házából jövök, bár ezt mentái hospitálnák nevezik. Nem, nem vagyok bentlakó. A mosodájukban kamatoztatom szerteágazó tehetségemet. Szeretem ezt a munkát. Mert bár a gyengébbik nemhez tartozom, és azon belül is középkorúnak mondhatom magam, hangsúlyt fektetek fizikai erőnlétem fenntartására. Ez a hivatás pedig kitűnő lehetőséget nyújt ehhez, és szinte semmi~5~I- : i. f I ir j.'ii "íi ,1f! .r^ V; ''i/' I. ' ; ó'iií ' |